A tengerimalac viszonylag nagyra nő. Kifejlett súlya egy kilogramm körüli, hossza cirka 25 centiméter, vagyis lényegesen nagyobb, mint pl. egy hörcsög, s megtöbbszörözi a méreteit ahhoz képest, mint ahogy leválasztási korban kinéz. Ezért az az élettér, ami a frissen beszerzett kölyök malacoknak még nagynak tűnik, néhány hónapon belül vészesen összemegy.
Az angolszász ajánlás két állatnak (társas lényként itt kezdődik a létszám) legalább 120 cm-es ketrecet ír elő, állandó, napi szinten több órás futtatási lehetőség mellett, a német még nagyobbat. Egy olyan országban, ahol még tömegesen sínylődnek tengerimalacok 60-80 cm-es helyen is, ez túlzásnak tűnhet, de valójában tényleg a minimumot jelenti. Még a 120-as ketrecben is alig van mód érdemben mozogni, a berendezési tárgyak gyakorlatilag teljesen elfoglalják a helyet. Épp ezért, malacaink legyenek minél többet odakinn, természetesen a biztonsági előírások maradéktalan betartása mellett.
Ha 100-as ketreced van, ne rohanj azonnal nagyobbra cserélni (ha ennél is kisebb, azért jól tennéd, ez már tényleg az abszolút minimum!), teljesen érthető, hogy extra 20 cm hossz és néhány cm szélesség miatt nem annyira fűlik a fogad jelentős költségekbe verni magad. Szerencsére sokkal gazdaságosabb módszerek is léteznek a már meglévő élettér növelésére, s ezek kevés kivételtől eltekintve majdnem mindenhol használhatóak is.
Beszerzési forrástól függően már 3-6000 forint környékén kapni kisállatkarámokat.
Segítségükkel lekeríthetünk egy kisebb darabot a lakásból, ahová a tengerimalacok a ketrecükből maguk kijárhatnak. A padlót vízhatlanítani kell, ehhez egy nagyobb nejlon vagy viaszosvászon felület tökéletesen megfelel, majd erre rakhatunk egy selejtezésre váró ágyneműhuzatot vagy más textilt, amit nem féltünk. Ezeket naponta cseréljük, s mosógépben vagy kézzel könnyen ki tudjuk mosni.
A befektetésigény egészen minimális, viszont a malacok élettere drámaian megnövelhető. Ha nagyon kevés hely áll rendelkezésre, lehetséges ideiglenesen is használni ezt a kvázi kifutót, minél többször, hogy az állatoknak lehetősége nyíljon szaladgálni.
Mivel ennek az élettér-toldásnak nincs teteje, ha ragadozók is előfordulhatnak a malacok szobájában, ne vagy csak állandó és szigorú felügyelet mellett alkalmazzuk.
Miben lakjon a tengerimalac?
Magyarországon a legelterjedtebb megoldást az alomtálcás gyári ketrecek jelentik. Előnyük, hogy elég könnyen tisztíthatóak, a rácson könnyen rögzíthetőek az emeletek, itatók, függőágyak, s elég könnyűek is. Külön praktikus, hogy ha fennáll a veszélye ragadozó háziállatok felbukkanásának, a ketrec rácsai védelmet biztosítanak.
Az angolszász országokban gyakori a C&C ketrecek használata. Ez műanyag elemekből áll, azok helye szabadon variálható, így egyedi méretek, formák kialakítására nyílik mód. A fantáziának némiképp gátat szab az alomtálcaként funkcionáló coroplast nevű kemény műanyag, melyet ugyan igény szerinti méretre vágnak, később ez már adottság, így a ketrec formájának radikális átrendezése nem megoldható.
Ezeknek a ketreceknek alapból nincs tetejük (bár nem lehetetlen megoldani, hogy legyen), így a malacokhoz könnyen hozzá lehet férni, ennek minden hátrányával és előnyével együtt.
C&C ketrecekhez jutni Magyarországon némi macerával jár. Az alomtálcát alkotó coroplast darabok nagyok, külföldről nehezen szállíthatóak. A műanyag alkotóelemeket ellenben sok helyről meg lehet rendelni, s előbb-utóbb meg is érkeznek.
Az alomtálcához megoldás az itthon beszerezhető kartonplaszt. Ehhez javasolt forrás a Panton.
Házilag is barkácsolhatunk különféle élőhelyeket. A faanyagok szigeteléséről gondoskodni kell: a hely alján és oldalán kb. 20 cm magasságig öntapadós, vízhatlan fólia használata javasolt. Azt is vegyük figyelembe, hogy a malacok rágnak, így kizárólag nem mérgező fákat használjunk (lásd mérgező növények). Az oldalak ne legyenek magasabbak 30 cm-nél, különben megrekedhet az ammónia odabenn, s mivel a hangok is nehezebben jutnak be, a malacok idegesebbek, félősebbek lesznek.
A fából készült lakhelyek szabadon formázhatóak, de rendszerint komoly súlyuk van. Költözés, áthelyezés idején meggyűlhet velük a gazdi baja.
A tengerimalacok meglepően nagyokat képesek ugrani, bár a háziasítás évezredei alatt eléggé leszoktak róla. Noha a 25-30 cm-es oldalfalak nem jelentenének akkora akadályt, lényegében soha nem fordul elő, hogy valamelyik jószág megpróbálkozna így kijutni – globálisan egy-két példa akad. Nagyobb biztonságban érzik magukat a megszokott, ismert otthonuk területén.
A kis méretű ketrecek bővítéséhez javasolt kifutós toldások önmagukban is használhatóak, de ehhez több készlet karámra lesz szükségünk – szerencsére általában könnyedén csatlakoztathatóak egymáshoz. Előnye, hogy nagyon könnyen mobilizálható, bővíthető, formára igazítható megoldás, ugyanakkor mivel nincs peremük, ez behatárolja az almozási lehetőségeket.
Mivel almozzunk?
A lehetőségek száma kifejezetten nagy, hogy a gazdi melyikkel él, az pedig elsősorban szimpátia kérdése, így elsőre nehéz megtalálni a hozzánk passzoló megoldást. A legfontosabb, hogy az alom ne jelentsen veszélyt a malacra, megfelelő nedvszívást biztosítson és rendszeresen tisztítva legyen.
A legismertebb megoldások és jellemzőik:
| forgács | – ha hőkezelt fából van, veszélytelen, nedvszívóképessége jó – ha poros, azt se a malac, se a gazdi nem hálálja meg – puha, kellemes, a malacok talpának sem árt – az egész lakás tele lesz vele |
| fapellet | – nedvszívóképessége egészen kimagasló – kemény, durva, a tengerimalacok érzékeny talpát tönkreteszi, így kell rá komfortréteg |
| szalma | nedvszívóképessége gyenge, nem ajánlott |
| papíralom | – a forgácsra allergiás malacok vagy gazdik számára jelenthet megoldást – horribilis áron lehet hozzájutni |
| PVC fürdőszobaszőnyeg | – felületén lyukak találhatóak, amelyek átengedik a nedvességet – a tengerimalacok egy része hajlamos megkóstolni, ami bélelzáródást okozhat – alá nedvszívó réteg kell – a bogyókat legalább naponta söpörni kell róla – a szőnyeget mosni kell |
| kutyapelenka, betegalátét | – a malacok hajlamosak megkóstolni, így kell rá komfortréteg – sűrűn kell cserélni, sok hulladékkal jár |
| fleece/polár takaró | – kényelmes, puha, nem allergizál – nincs nedvszívóképessége, kell alá nedvszívó réteg – a nedvesség gyorsan távozik alá, száraz felületet biztosít – a bogyókat söpörni, a takarót mosni kell |
| mikroszövetes („kukacos”) fürdőszobaszőnyeg | – felülete polár, annak pozitív tulajdonságaival – belseje nedvszívó réteg, így önmagában használható – mérete és alakja miatt könnyű kirázni, nem kell söpörni – a szőnyeget mosni kell |
| csutkaalom | – nedvszívóképessége nem túl jó – felülete szúrós, bántja a malacok talpát, komfortréteg kell rá |
| kenderalom | – selymes, tömörebb érzetet kelt – nedvszívóképessége jó – a forgácsnál drágább |
| macskaalom | függetlenül attól, hogy bio vagy sem, szigorúan tilos a tengerimalac alá rakni, akkor is, ha van felette komfortréteg, ha véletlenül hozzáfér, s elfogyasztja, bélelzáródás alakul ki nála |
Az újrahasznosítható textíliákat öblítő nélkül, ecettel mossuk. Ha súlyosan szennyezett, s muszáj mosószert használni, indítsunk utána egy plusz ecetes programot is.
A mosógép összeszőrözését elkerülendő mosózsákot, feláldozható ágyneműhuzatot vagy lovas cuccokhoz kitalált horsewear wash bag-et használjunk, ezekbe rakva a malacos holmikat.
Hogyan kell berendezni a malaclakot?
A tengerimalacok eredetileg zsákmányállatok, nagyon erős bennük a rejtőzködés, menekülés iránti ösztön. Biztonságban akkor érzik magukat, s kiegyensúlyozott életet úgy élhetnek, ha van hová elbújniuk. Ez nem jelenti azt, hogy folyamatosan fedezékben lesznek, de megnyugtatóan hat rájuk, ha van hová visszavonulni.
A legfontosabb bútordarab az előbb említettek miatt a ház vagy bújó. Kaphatóak fa vagy PVC házikók, s különböző polár anyagú bújózsákok, merevített tetejű, többnyire állatokat vagy gyümölcsöket megjelenítő dizájnú bújók. A faházak jellegzetessége, hogy hajlamosak idővel elfogyni használóik állandó rágása nyomán.
Figyeljünk oda a faházakra. A gyengébb minőségű termékekben előfordulhatnak kiálló szegek! Ha házilag barkácsolunk, kizárólag ne mérgező fát használjunk!
A házakon túl rakhatunk be csöveket is, erre a célra elsőrangú megoldást jelentenek a masszív, nagy átmérőjű, csatornázáshoz használt PVC csőidomok. Olyat válasszunk, aminek a csatlakozási végén nincs gumitömítés, ha mégis, azt távolítsuk el, különben a malac fogja, ami elzárhatja a beleit.
Ha rácsos ketrecünk van, amihez tudjuk rögzíteni, jó ötlet lehet a függőágy is. Nem minden tengerimalac nyitott rá, de amelyik igen, ő aktívan használni fogja.
A kisebb életterek esetén hasznos szolgálatot tehetnek az emeletek is. Ha rácsos ketrecünk van, házilag is könnyen készíthetünk egyet, szimplán a rácsok között átdugva a lapot. Lépcsőfeljáró nem szükséges, 15-20 cm magasságig a malacok gond nélkül megoldják a felugrást.
A különböző polár és textil termékeket mosni kell, lehetőség szerint ecettel, s mosózsákban.
Az élőhely fontos tartozékait képezik még az állatok etetéséhez használt eszközök.
Folyamatosan kell legyen előttük friss ivóvíz, ezt legpraktikusabban csőrös önitatóval lehet megoldani, amely könnyedén rögzíthető a ketrec oldalához.
Nehéz, nem feldönthető tálkákba is rakhatunk vizet, ezt azonban naponta többször érdemes ellenőrizni, mert hamar beszennyezik.
A táp számára is nehéz kerámiatál a legpraktikusabb, ezt nem olyan egyszerű felborítani.
Népszerűek a ketrec oldalához rögzített szénatartók, ezek azonban legfeljebb kiegészítésnek ajánlottak. Belőlük enni energiaigényes, kényelmetlen folyamat, ami az elfogyasztott széna mennyiségének a csökkenéséhez vezet.
A malacok a talajszintről szeretik fogyasztani a szénát, füvet, s ez sajnos azzal is együtt jár, hogy egy részét levizelik, letapossák és nem eszik meg. Ezzel a veszteséggel kalkulálni kell.
A sarokvécék nagyon ritkán működnek – alvásra ellenben kiválóak –, viszont ha a szénának kialakítunk egy peremmel rendelkező tálcát vagy dobozt, állataink (főleg ha nőstények) jó eséllyel szinte csak oda pisilnek.
A bogyózást nem tudják túl hatékonyan szabályozni, így arra mindenfelé számíthatunk.
Miből mennyi kell?
Ez függ a malacok számától és nemétől. Hímeknél fontosabb a nagyobb élettér, s hogy lehetőség szerint mindenből jusson nekik saját, beleértve az itatót, tálkát, házat, bújót is.
A házak kialakításánál előnyös, ha széles vagy több bejárata van, így nem tudják egymást sarokba szorítani. Az elhelyezésnél praktikus, ha nem egymásra néz a bejáratuk.
Nőstényekkel általában kevesebb probléma van, így náluk nem okvetlenül fontos, hogy mindenből jusson mindenkinek, de az azért lényeges, hogy bújóból/házból legalább annyi legyen, ahányan vannak, így veszélyhelyzet esetén mindenki biztonságba tud vonulni.
Ha nagyobb a létszám, azért náluk is érdemes több itatót és tálkát tartani, a torlódást és a feszültségeket csökkentendő.