A tengerimalac (Cavia porcellus) egy Dél-Amerikából származó, ott legalább 5-6000 ezer éve háziasított rágcsáló. Őse a genetikai vizsgálatok alapján a hegyi tengerimalac (Cavia tschudii), azonban mára több kromoszómájuk morfológiája jelentősen különbözik.
A tengerimalacok – családjuk, a tengerimalacfélék (Caviidae) többi képviselőjéhez (pl. a marákhoz) valamint a kapibarafélék családjához hasonlóan – a legeléshez alkalmazkodtak, s néhány távolabbi rokon rágcsálóval együtt átvették a dél-amerikai kontinensen csak nagyon foghíjasan megjelenő patások ökológiai helyét.
Alkalmazkodásuk odáig fajult, hogy fűfogyasztás miatt örlőfogaik folyamatosan nőnek, a nyílt terephez való idomulásuk pedig futásra alkalmas lábakat, s hosszú vemhesség után fejletten megszülető, kis számú utódokat eredményezett.
Háziasításuk a régészeti leletek alapján feltehetően a mai Peru, Ecuador vagy Bolívia területén zajlott, a rituális célok mellett elsősorban húsforrásként tartották őket. Európába a 16. századtól kezdtek el beszivárogni. Kezdetben az arisztokraták háziállataként funkcionáltak, majd a 17. századtól a biológiai kutatások is felfedezték a malacokat.
Fajtanemesítésük Angliában indult meg, mára számtalan szőr- és színváltozat létezik.
Fajtatiszta vagy kedvenc?
A szelektív tenyésztéssel létrehozott fajtatiszta malacok mellett léteznek keverék vagy kedvenc állatok. Mindannyian egy fajhoz tartoznak, de eltérően néznek ki. A kedvenc malacok főleg kereskedésekből szerezhetők be, jellemzőik, hogy genetikai hátterük, felmenőik bizonytalanok.
Mára széles körben elterjedt az a nézet, hogy a keverék tengerimalacok genetikája – főleg a nagy mértékű, ellenőrizetlen beltenyészet miatt – nagyon leromlott.
A 1990-es, 2000-es években még jellemzően a keverékeket tartották egészségesebbnek.
A fajtatiszta malacok ellenőrzött háttérrel rendelkeznek, vonalaikból nagy eséllyel kivonták az örökletes genetikai betegségeket, s fizikai megjelenésük egy bizonyos sztenderdnek felel meg. Ez természetesen csak a lelkiismeretes és hozzáértő, nem profitorientált tenyésztők állatairól mondható el, így érdemes nagyon komolyan megválogatni a beszerzési forrást. Ebben az ajánlott tenyésztői listával igyekszünk segíteni.
A tengerimalac-tenyésztés minőségi takarmányozás, az állatok nem kizsigerelése, a betegek megfelelő szakorvosi ellátása és a kiöregedett állatokról való gondoskodás mellett a legjobb esetben is nullszaldós hobbi, amit akár 1-2 betegség is könnyedén negatívba fordít.
Ennek is köszönhető, hogy alig akad Magyarországon megfelelő tenyésztő.
Tengerimalac-fajták
Angol rövidszőrű az egész testet egyenletesen rövid szőr borítja, rozetták nélkül, szín és minta alapján rengeteg változat előfordul | |
Angol bóbitás rövidszőrű, homlokrozettával rendelkezik, az egész testet ugyanaz a szín borítja | |
Amerikai bóbitás rövidszőrű, homlokrozettával rendelkezik, a rozetta fehér, a testet egy másik szín borítja | |
Abesszin rövidszőrű, összesen nyolc, jól meghatározott helyen lévő rozettája van | |
Amerikai teddy tapintásra durva és ruganyos, rövid szőr borítja | |
Sheltie egyenesen hátrafelé növő, választék és rozetta nélküli hosszú szőr jellemzi | |
Koronás sheltie szőrzet, homlokrozettával | |
Perui hosszú szőr, a faron két rozettával, a fejnél előre lóg | |
Texel hosszú, sűrű, ruganyos, rexoid jellegű szőr borítja | |
Merinó texel minőségű szőrzet, homlokrozettával | |
Alpaka texel minőségű szőrzet, a faron két rozettával | |
Svájci teddy sűrű, ruganyos, félhosszú szőr, a hason göndör, rozetták, választék nélkül | |
Skinny kopasz tengerimalac, a rexoid típusú szőrzet csak nyomokban jelenhet meg az orron és a lábakon, mára tenyésztésük megítélése ellentmondásos* | |
Baldwin kopasz tengerimalac, mely szőrrel születik, de kéthónapos korára teljesen csupasz lesz, nyomokban sem jelenik meg rajta szőr, mára tenyésztésük megítélése ellentmondásos* |
A rozetta forgót jelent, ahol a szőr irányt változtat.
Attól függően, hogy melyik ország tenyésztői klubjaiból indulunk ki, az elismert fajták és színváltozatok száma változhat. Magyarországon ilyen szervezet már nem működik.
* A kopaszok tenyésztését több nyugati országban tiltják, mivel állatokkal szembeni kegyetlenségnek ítélik meg. Fajtaként az angol British Cavy Council sem ismeri el őket, hasonló okok miatt.